Elgondolkoztam azon az utóbbi napokban, hogy mennyivel élek jobban, mióta főállásban korrekt fizetésből élek, mint fél évvel ezelőtt, amikor diákmunkából kaptam nagyságrendekkel kisebb összeget. És sajnos ki kell mondani, hogy semmivel.

Van abban valami, amit sokáig én sem hittem el, hogy pillanatok alatt tud az ember alkalmazkodni a magasabb jövedelemhez, és ha ezt nem okosan csinálja, bizony 10-20-50 ezrek bánhatják úgy egy hónapban, hogy minőségben nem javulnak a mindennapok, nem marad több a szórakozásra, hobbikra.

Sajnos be kell valljam, én is beleestem ebbe a csapdába :) Nagyon lehangoló tud lenni, amikor az "álomfizetés" is elfogy hónap végére, és számolgatni kell az ezreseket. Ezért elhatároztam, hogy megvizsgálom a kiadásaimat, és mindenre keresek egy gazdaságosabb megoldást. Igen, a gazdaságosabb szót használtam. Ez a blog nem arról fog szólni, hogyan éljünk meg egy minimálbérből 3-an, minden fillért a fogunkhoz verve. A cél az, hogy a kiadások csökkenésével ne járjon együtt az életszínvonal drasztikus romlása.

Ha minden jól megy, akkor sikerül elérnem a következő hónapokban, hogy félszázezer forinttal több maradjon hónap végén a zsebemben. Nyilván kezdetben olyan dolgokról fogok írni, amelyek nekem okoznak nagy kiadást. A következő három bejegyzésem témái a dohányzás, étkezés és a lakhatás lesznek.

Ha esetleg érdekel a téma, esetleg neked is megfordult már a fejedben az eszeveszett költekezés felszámolása, tedd az oldalt a könyvjelzők közé, hátha kedvet kapsz hozzá te is, hogy változtass ;)

 

Megosztás a facebookon